Kislányként nem igazán érdekeltek az autók, de még úgy a tini korom kezdetén sem. Persze, ebben nincsen semmi extra vagy érdekes, hiszen a legtöbb lányt eleve csak addig érdeklik az autók, hogy milyen színű és hogy hogyan néz ki. Most már, engem annyira érdekelnek, hogy nem csak az autó kinézete fontos számomra, hanem az is, hogy mit tud. Nem mondom, hogy szakértő lettem, mert nagyjából csak azt tudom megállapítani a számok alapján, hogy az adott lóerő mennyire számít erősnek, illetve természetesen a fogyasztást is tudom értelmezni.
De az is igaz, hogy nagyon fontos szempont nekem is, hogy milyen színű és mekkora egy autó. Lehetőleg kék és nagy legyen. Sokakkal ellentétben nem szeretem a kisméretű autókat, utasként sem, valahogy összenyomva érzem magam és valamiért nehezebben is tudom vezetni. Kevésbé érzem, hogy hol az eleje és a vége az autónak, nem igazán tudom felmérni a méreteit.
Mikor még nem volt saját járművem, akkor egy rövid kis kiruccanásra kénytelenek voltunk az egyik barátnőmmel autót bérelni. Megnéztünk pár lehetőséget az interneten és nagyon elkeserítő volt számomra az eredmény, mert a legtöbb autókölcsönző kicsi autókat kínál. Mivel a barátnőm nem tud vezetni, ezért én szorgalmaztam, hogy keresgéljünk még, hátha találunk nagyobb autókat, mert ahhoz vagyok hozzászokva, jobban is meg tudok szokni egy újfajta, nagyobb kocsit és abban tuti nem okozok semmi kárt.
Úgyhogy nagyon nem volt mit tenni, kerestünk tovább abban bízva, hogy találunk egy olyan autókölcsönzőt, ahol lesz legalább egy nagyobb közepes méret. Hosszas, de tényleg hosszas, konkrétan több órás keresgélés és kutakodás után találtunk egy olyan autót, ami megfelelt a feltételeimnek, és amiben biztos voltam, hogy el tudom majd vezetni.
Soha nem béreltem még autót és nem is igazán tudtam, hogy mi szükséges hozzá, nyilván a jogosítványon túl. Egy ismerősöm azt mondta, hogy friss jogsival nem lehet bérelni, úgyhogy kicsit megijedtem, mert az enyém akkor alig múlt egy éves, úgyhogy nagy bajban lettünk volna. De aztán utána olvastunk kicsit alaposabban is és annál autókölcsönzőnél, amitől terveztük a bérlést, minimum egy éves jogosítvány kell, úgyhogy ezt ki is pipálhattuk.
Ami még szükséges volt, az némi letét, ami úgy működik, mint a kaució. Oda kell adni X forintot, amit természetesen vissza is adnak, hogyha az autót sértetlen állapotban visszük vissza. De számomra elég nagy kérdés volt, hogy ez csak a külsérelmi nyomokra vonatkozik-e vagy sem. Bár kétlem, hogy pár óra alatt lehetne jelentős mértékű kárt okozni az autó szerkezetében, rendeltetésszerű használat mellett.
Illetve ugye, de ez nem újdonság, bérleti díjat is kell fizetni, ami leginkább attól függ, hogy milyen autót szeretnénk kibérelni, de ez minden autókölcsönzőnél más. Nálunk szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlott, mind magát a bérlést, mind pedig az utunkat tekintve. De őszinte leszek: mindezek ellenére nem szívesen bérelnék többször.
Engem kicsit frusztrált a tudat, hogy az az autó nem az enyém, még csak nem is egy barátomé vagy ismerősömé, így rettenetesen izgultam, nehogy tényleg meghúzzák – vagy ne adj isten én húzzam meg -. Még a legelső vezetésórámon sem izgultam annyira, mint amikor a bérelt autóval gurultam ki az útra. Úgyhogy összességében tényleg tök oké volt a dolog, de ha nem muszáj, akkor nem bérelnék többször. Bár azóta már lett autóm, úgyhogy egyelőre nem is lesz opció az autókölcsönző.